Türelmetlenség és győzelemre való törekvés: Tuchel Englandban
Thomas Tuchel, az Angol Labdarúgó Szövetség által felfogadott menedzser, akinek feladata az volt, hogy véget vessen Gareth Southgate nem éppen diadalmas korszakának, a közelmúltban zajló világbajnoki elődöntőben találkozott az elvárásokkal és a valósággal. Az angol csapat egy történelmi díszlet elé állt: 60 év alatt először adódott esély a döntőbe jutásra, de a német vezetőedző éppen a legrosszabb pillanatban bukott el, s nem tudta megvalósítani az általa hirdetett ígéreteket.
Az FA őkrlámpás összegekért szerződtette a Bajnokok Ligáját megnyert edzőt, aki a legnagyobb pillanatokban túl tudott szárnyalni Pep Guardiola taktikáján. Az átmeneti aranykorszak reményét kelti Tuchel érkezése, aki az oroszországi világbajnokság óta tapasztalt tremenád jobbnál jobb teljesítményeket ígér, de az elődöntővel a legnagyobb lehetőség keletkezett, hogy megmutassa: nem csupán szóban, hanem tettekben is át tudja lépni Southgate görcsösségét.
Az élvezetes, de nem eredményes út
Az angol csapat teljesítménye a tornán figyelemre méltó volt, ám valamilyen módon sosem volt lenyűgöző. A csoportmérkőzéseken és a kieséses szakaszban fegyelmezett játékukkal túlvették az ellenfeleket, de a legnagyobb meccseiken nem tudták megmutatni, miért is tartják őket versenyképes csapatnak. Az atlétikai teljesítmény és a pszichikai felkészültség kulcsfontosságú volt, amikor az angol csapat komplett teljesítménye a legjobbjává vált.
Az elődöntőben az angol csapat kontrollja látszólag jól működött; Anthony Gordon vezérletével letartóztatták Emi Martinez-t a mérkőzés első perceiben. A mérkőzés első félórája rekordszámú gyorsasággal telt, ám az igazán emlékeztető pillanatokat általában a második félidő képes megteremteni, ahol a győzelmi ideológiákat képesek nemcsak felvázolni, hanem végrehajtani is. Az edzőnek nem csak a győzelem legyőzését kellett megszerveznie, hanem a dominálgatást is gyümölcsöztetnie kellett a gyengeségek ideje alatt.
Hiba a cserejátékosok kiválasztásában
Amikor az angol csapat megszerezte vezetését, a frusztráló forgatókönyvek elkezdtek megvalósulni. Az edző kockázatos döntéseket hozott a cserék kapcsán, és a már vezető helyzetet biztosító támadót helyére védekező szereplőt állított. Ez a meredek váltás hozzásegítette az Argentina csapatát, amelyre végül sikerült lenyomni a győzelmet a pálya másik oldala. A statisztikák drámai képződményeket mutattak: az angol csapat 17%-os birtoklással és 9 oldal érintéssel bízott a másik területen, míg háttérbe szorította bármiféle támadást.
Messi zsenialitása és Anglia bukása
Lionel Messi brillírozott, és nemcsak a világ legjobb játékosa, hanem a legértelmesebb értelemben is bizonyította, hogy mire képes, ha nekihelyezik a színpadot. Számtalan passzt és lehetőséget teremtett, míg az angol csapat elmerült a védelmi stratégiájában, amely végül erőtlen hatásokhoz vezetett. A győzelemhez szükséges mentalitás a komfortzónába való belépést feltételezi, amelyben az angolok nem tudtak megbirkózni a legmagasabb kihívásokkal.
Rekordok, esélyek és a jövő
Tuchel látszólag vállalta a felelősséget az elvesztett mérkőzésért, ám a gyenge reakciók és a cserék totális változása nem csupán a csapat gyengülését, hanem a felelős menedzsment puha sarkosságát is tükrözték. Ezen a találkozón minden egyes szempont figyelembevételnél nagyobb hangsúlyt kapott, és bár az edző minimalizálta a hibákat, ezt a felkészülés nem tudta feloldani. Mégis, a szövetkezet ideában létezett, de az angol labdarúgás megint egy előnyös helyzetből kényszerült hátvédvonalait lassítani.
Egy dolog azonban biztos: az angol csapat jövője másra is építheti az ígéretet, de az utolsó lépés kritikus lesz, hiszen a következő világbajnokságon már más légkörben kell helyt állniuk. A mérkőzés tapasztalata és az abból levont tanulságok bíztatóan állítják fel újra az angol labdarúgás kerek évfordulóit.
