Pelé tíz legemlékezetesebb pillanata
Nincs vége annak a vitának, ki minden idők legnagyobb labdarúgója: Lionel Messi, Diego Maradona, Cristiano Ronaldo – vagy mégis Pelé? A brazil legenda formálta olyanná a futballt, amilyennek ma ismerjük. Pelé szegénységben, Bauruban nevelkedett, és először grapefruit-tal vagy újságpapírral töltött zoknival tanult focizni, futsalozás közben fejlesztette játékát.
A búcsúmérkőzés, amelyre az ég is sírt
Huszonegy év után Pelé 1977. október 1-jén játszotta utolsó mérkőzését. A Santos és a New York Cosmos közötti bemutatón mindkét csapatot képviselte, és egy 30 méteres szabadrúgással zárta le pályafutását. A New Jersey-i Giants Stadiumban olyan nagyságok jelentek meg, mint Sir Bobby Moore és Muhammad Ali. A találkozót 75 646 néző látta, az eső miatt a brazil lapok másnap azt írták: „Még az ég is sírt.”
Szerződés a New York Cosmosszal
Pelé 1975-ben, rövid visszavonulás után írt alá a New York Cosmosszal, és ő lett az első világhírű játékos az észak-amerikai ligában. A csapat hazai meccsein hirtelen 50 ezer szurkolót kellett visszafordítani, ezért a 76 891 férőhelyes Giants Stadiumba költöztek, ahol olyan sztárok léptek pályára, mint Carlos Alberto, Johan Neeskens és Giorgio Chinaglia.
A három gól a Benfica ellen
Az 1962-es Interkontinentális Kupa visszavágóján a Santos Lisszabonban, a veretlen Benfica otthonában lépett pályára. Pelé a 22. születésnapja előtt néhány nappal mesterhármast szerzett, a Santos 5-2-re győzött. A Benfica kapusa, Couto Pereira így nyilatkozott: „Azért jöttem, hogy megállítsak egy nagy embert, de úgy távoztam, hogy legyőzött valaki, aki nem ezen a bolygón született.”
Pelé, a nemzeti kincs
Az 1958-as világbajnoki győzelem után a Real Madrid, a Milan és az Inter is szerette volna szerződtetni. Janio Quadros elnök 1962-ben nemzeti kincssé nyilvánította Pelét, így nem szerződhetett külföldre.
„Mindig arról beszélnek, amit nem rúgtam be”
Az 1970-es világbajnokság csoportkörében Pelé fejesét Gordon Banks hárította hihetetlen bravúrral. Pelé már ünnepelni kezdett, de visszafordult, amikor látta, hogy Bobby Moore ünnepel. Később így emlékezett: „Több mint ezer gólt szereztem, és mégis mindig arról beszélnek, amit nem rúgtam be.”
A „Gol de Placa”
A Fluminense elleni gólja olyan szép volt, hogy a „Gol de Placa”, azaz emléktáblát érdemlő gól kifejezés született róla. A Maracanãban Pelé saját térfeléről indult, négy védőt kicselezett, majd a kapu felső sarkába helyezett. A Fluminense szurkolói kétperces álló tapssal ünnepelték.
Az ezredik gól
1969. november 19-én, helyi idő szerint 23 óra 23 perckor Pelé a Vasco da Gama ellen büntetőből szerezte meg 1000. profi gólját. A Maracanã gyepére özönlöttek a fotósok, Pelé pedig egy 1000-es számú mezt mutatott fel.
Az évszázad gólja
Az 1970-es világbajnokság döntőjében, Olaszország ellen a brazil válogatott történetének egyik legszebb csapatgólját szerezte: Pelé a tizenhatos szélén labdát kapott, és vakon továbbította azt a felrohanó Carlos Albertóhoz, aki a kapu alsó sarkába lőtt.
A hattyúdal az 1970-es világbajnokságon
Pelé utolsó világbajnokságán, Mexikóban a brazilok 19 góljából 10-ben vett részt. A döntőben egy góllal és két gólpasszal zárt, Brazília 4-1-re győzött Olaszország ellen. Az olasz védő, Tarcisio Burgnich így összegezte: „A meccs előtt azt mondtam magamnak, ő is csak bőrből és csontból van, mint mindenki más. Tévedtem.”
A „sombrero” gól az 1958-as döntőben
Mindössze 17 évesen Pelé hat gólt szerzett az 1958-as világbajnokságon, ahol Brazília először lett világbajnok. A döntőben, a svédek ellen 2-1-es vezetésnél a levegőbe emelte a labdát, kicselezte Bengt Gustavsont, és a kapu alsó sarkába lőtte. Rendkívüli pillanat volt, és 17 évesen szerezte.
Gyakori kérdések Peléről
Pelé pályafutása során 1301 gólt szerzett 1390 mérkőzésen; hivatalos mérkőzéseken 775 gólt 840 találkozón. Világbajnokságot 1958-ban, 1962-ben és 1970-ben nyert, ezzel ő az egyetlen játékos, aki három világbajnoki címet szerzett. Európai klubban soha nem játszott, csak a Santosban és a New York Cosmosban. Ezredik gólját 1969. november 19-én szerezte a Vasco da Gama ellen. Az „O Rei” (A Király) nevet az 1958-as világbajnokság után kapta.
