Albert visszaemlékezik híres Schmeichel-fölé emelt góljára, 30 évvel később
Philippe Albert elárulta, hogy Peter Schmeichel kapusjátékának ismerete inspirálta azt a merész, kapus fölötti emelését, amellyel a Newcastle United 1996. október 20-án 5-0-ra legyőzte a Manchester Unitedet a Premier League-ben.
Miután Darren Peacock, David Ginola, Les Ferdinand és Alan Shearer már négygólos előnyt adott a Newcastle-nak, a belga hátvéd a 84. percben emelte a labdát Schmeichel fölött, kialakítva a végeredményt.
Három évtizeddel később a korábbi belga válogatott játékos azt állítja, a megoldás nem rögtönzés volt, hanem annak a következménye, hogy tanulmányozta a dán kapus azon szokását, hogy gyakran kijön a kapujából.
„Amikor átvettem a labdát – azt hiszem, Rob Lee-től jött, aki egykét játszott Battyval –, már az első érintésnél tudtam, hogy emelni fogok, mert Schmeichel mindig kijött a vonaláról, hogy szűkítse a szöget” – mondta Albert egy interjúban.
„Schmeichel akkoriban és sok éven át messze a világ legjobb kapusa volt a dán válogatottal és a Manchester Uniteddel. Nagyszerű kapus volt, nagyon okos, és amikor egy játékos a tizenhatos körül labdát kapott, mindig kijött, hogy szűkítse a szöget.”
Albert hozzátette, hogy sokat nézte a Manchester Unitedet, és figyelte, ahogy Schmeichel kijön a vonaláról. Elmondása szerint azon a napon az első érintés után tudta, hogy emeléssel próbálkozik, és ez sikerült, bár az ilyesmihez kell egy kis szerencse is.
A látszólagos könnyedség ellenére elismerte, hogy ezt a technikát edzéseken rendszeresen gyakorolta, többek között Shaka Hislop és Pavel Srníček ellen. Hozzátette, hogy Beresforddal, Rob Lee-vel és Shearerrel is beszélgetett arról, hogy edzéseken gyakran próbálkozott ilyen megoldásokkal, és hogy fiatalon középpályásként játszva jó volt a kapu előtt.
„Ha elrontod a trükköt, és nem működik, hülyének nézel ki!” – jegyezte meg.
Albert szerint az ikonikus emelés a holland labdarúgás művészeinek, Dennis Bergkampnak, Marco van Bastennek és Johan Cruyffnak a stílusára emlékeztet. Elmondta, büszke a gólra, és bár szerinte más találatai talán szebbek vagy technikailag nehezebbek voltak, az különleges, hogy éppen a Manchester United ellen született, amely akkor a világ legjobb csapatának számított.
Kiemelte, hogy a Newcastle kétszer is második lett mögöttük, és számára ez olyan volt, mintha megnyerte volna a Premier League-et, mert hetente nagyon jónak kellett lenniük ahhoz, hogy lépést tartsanak a Uniteddel.
Schmeichel reakciója és a mérkőzés utáni közös italok
A korábbi Fulham-játékos felidézte Schmeichel reakcióját, amikor a labda a feje fölött a kapuba szállt. Elmondása szerint a kapus felfelé nézett, felemelt karokkal, mintha azt mondaná: „Micsoda gól! Micsoda emelés! Nem tehettem ellene semmit.”
Albert arról is beszélt, hogy a két klub közötti éles rivalizálás ellenére a mérkőzés után a játékosok félretették a különbségeket, és együtt italoztak. Elmondása szerint a lefújás után kezet fogtak, az ellenfél játékosai átjöttek a játékosok termébe, és ő emlékei szerint Beckhammel, Giggs-szel és Roy Keane-nel is italozott. Hozzátette, hogy a lefújás után nem a meccsről beszélgettek, hanem ittak valamit, majd a vendégek visszautaztak Manchesterbe.
Albert szerint ez az akkori angol futball szellemét tükrözte: a pályán keményen harcoltak, de a lefújás után kezet fogtak és együtt söröztek. „A futballnak így kell működnie” – fogalmazott.
„Történelmet írtam aznap”
Harminc évvel a Newcastle United történetébe bevonult találata után az 59 éves Albert azt mondta, az emlék ma is élénk. Szerinte a gólt minden októberben sokan felidézik a közösségi médiában, és Belgiumban is beszélnek arról a mérkőzésről és arról a gólról.
Arra a kérdésre, hogy még mindig olyan-e, mintha tegnap történt volna, érzelmesen válaszolt: „Igen, még mindig olyan, mintha tegnap lett volna. Ez így lesz az utolsó órámig vagy az utolsó napomig. Nagyon büszke vagyok.”
Hozzátette: amikor az ember egy olyan klub ellen tesz valami hasonlót, mint a Manchester United, tudja, hogy történelmet ír. „Történelmet írtam aznap. Nem szeretek a múlttal élni. De egy ilyen pillanat… ikonikus.”
